Az állatjóléti többletköltségek a Bizottság szerint nem okoznak versenyhátrányt

Hosszú ideje tart a vita arról, hogy az állattartás során az állatjóléti szempontokat hogyan lehet érvényesíteni úgy, hogy az a termelők versenyképességét ne rontsa. A zöld és az állatvédő civil szervezetek és aktivisták a témával kapcsolatos társadalmi érzékenységet és a médiát ügyesen ki-, és felhasználva, egyre hangosabban követelik az intenzív állattenyésztés beszüntetését. Ez a szélsőséges megközelítés azonban nemcsak a gazdák szempontjából okoz súlyos károkat, hanem az emberiségre nézve is veszélyes gondolkodás, hiszen végsősoron az élelmiszertermelést teszi kockára.

A szélsőséges állatvédők az Európai Unióban a leghangosabbak. A velük szemben megfogalmazható legfőbb kritika, hogy egyrészt túl agresszíven viselkednek, másrészt sok esetben szakmailag alaptalan vagy téves szemléleteket terjesztenek és bélyegzik meg indokolatlanul az állattenyésztőket. Ennek terhét az európai termelők egyre jobban érzik. Nincs a Világon még egy olyan hely, ahol annyi állatjóléti és környezetvédelmi előírásnak kell megfelelni a gazdáknak mint az EU tagállamokban. Ez nyilvánvaló versenyhátrányt jelent egy olyan globális piacon, ahol a fogyasztók többsége még nem tud vagy nem akar többet fizetni azokért az élelmiszerekért, amelyeket a szigorúbb uniós előírások szerint állítottak elő.

A Bizottság ezt a helyzetet másképp látja. Szerinte nem az állatjóléti előírások betartásának többletköltségei okozzák az uniós termékek versenyhátrányát. Miközben a Bizottság a szabadkereskedelmi megállapodásoknál előszeretettel hivatkozik az arányosság elvére, úgy tűnik ezt az elvet az állatjóléti és a környezetvédelmi előírások esetén nem akarja figyelembe venni.

Március végén az EU illetékes Bizottsága (DG SANTE) az állatjóléti előírások európai gazdák versenyképességére gyakorolt hatásával kapcsolatban közzétette álláspontját, amelyből a legfontosabbakat emeljük ki:

• Tény, hogy az Európai Uniós normák sokkal szigorúbbak, mint az a harmadik országoknál tapasztalható. Annak érdekében, hogy ezek a normák a harmadik országokban is emelkedjenek, a Bizottság konferenciákat szervez, hogy népszerűsítse az uniós előírásokat.
• Nemzetközi tárgyalások során az OIE (Állategészségügyi Világszervezet) szabványai az irányadóak nem az ettől eltérő (pl. EU) szabványok.
• A Bizottság együttműködési szemlélet alapján kívánja előmozdítani az állatjóléti szempontok érvényesülését a nemzetközi színtéren.
• Az állatjóléti szempontok figyelembevétele hosszú távú befektetést jelent.
• A Bizottság jelentős forrásokat biztosított a tudatosságnöveléshez és a kapacitásépítéshez.
• A Bizottság szerint a nemzetközi kereskedelem alapját „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elve kell képezze. Elismeri, hogy az állatjóléti szempontok figyelembevétele fontos feladat.
• A Bizottság elérte, hogy számos nem uniós országgal (pl. Törökország) párbeszéd kezdődjön az állatjólétről, vagy az uniós követelmények (pl. szállítás, vágás) saját szabályozásukba történő beillesztéséről.
• A globális versenyképességben és a világkereskedelem szerkezetét befolyásoló egyéb előállítási költségek között az állatjóléti szabványoknak való megfelelés teljes költsége továbbra is nagyon alacsony.
• Az uniós állatjóléti szabványok elterjesztése segíti azt a hosszú távú célkitűzést, hogy a haszonállatok jóléte globálisan is javuljon és visszaszoruljanak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok. Ez végsősoron a termékek piaci értékét növeli.

Meg kell jegyezni, hogy akármit is mond a Bizottság, tény, hogy az EU-n kívüli ún. harmadik országokban jóval kevesebb állatjóléti előírásnak kell az ottani termelőknek megfelelniük, ami nyilvánvalóan olcsóbbá teszi a termékelőállítást. Ez az előny a Bizottság szerint elenyésző más hatékonyságot meghatározó tényezőkhöz képest. Objektív számok nélkül persze erről is nehéz vitatkozni.