NYUGODTABB, EGÉSZSÉGESEBB KOCÁK

Manapság egyre nagyobb hangsúlyt kap a sertések rostban gazdag takarmányozása. Mi lehet ennek az oka? Bizonyára mindenki találkozott már a körkörös vagy ciklikus gazdaság, gazdálkodás fogalmával, amelynek alapgondolata az újrahasznosítás, beleértve a melléktermékek hasznosítását is. A fenntartható állattenyésztés szempontjából nem elhanyagolható a sertéstartás környezeti terhelése és az állatjóllét. Ezekre a sertéstakarmányok rosttartalma – ugyan még kevesebbet beszélünk róla, de – pozitív hatással van.

A TAKARMÁNY ROSTTARTALMA POZITÍV HATÁSSAL VAN A BÉLFLÓRA EGYENSÚLYÁRA, A MIKROBIOM INTEGRITÁSÁRA, EZÁLTAL AZ EMÉSZTŐRENDSZER ÉS A SZERVEZET EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÁRA.

Egyre több olyan relatíve olcsó, ugyanakkor magas rosttartalmú ipari melléktermék áll rendelkezésre, ami kellő körültekintéssel felhasználható a sertések takarmányozása során, kiválthatja a szűkülő mértékben rendelkezésre álló és egyre drágább gabona-alapanyagokat, ezzel csökkentve a sertéstartás önköltségét.

KÖRÜLTEKINTŐEN KELL ALKALMAZNI
A magas rosttartalmú takarmányokat körültekintően kell alkalmazni, nehogy az egyik fronton elérhető pozitív hatás más szempontból nagyobb károsítóként jelenjen meg. Jó példa erre, hogy a többlet rostadagolás fermentálható rost formájában (pl. cukorrépapellet) csökkenti a keletkező trágya teljes ammónium- nitrogén-tartalmát (TAN), ezáltal az egyik felveszélyesebb légszennyező anyag kijuttatását, az ammóniakibocsátást. Ugyanakkor növeli az ürített bélsár mennyiségét és az üvegházgáz hatást okozó metánkibocsátást.

ADAGOLT ETETÉS KOCÁKNÁL
A sertések nemesítése során legfontosabb célok a gyors tömeggyarapodás, nagy színhúskitermelés és az alomméret jelentős növekedése. Ezek növelésével a kifejlett kori testt ömeg is nagyobb lett. A gyakorlatban a tenyészsüldők és a vemhes kocák étvágy szerinti takarmányozása helyett az adagolt etetést alkalmazzuk, hogy a tenyészállatok ne zsírosodjanak el túlzottan, ami egyebek mellett ízületi problémákhoz és kisebb életteljesítményhez vezetne. A vemhesség alatti adagolt etetéssel szabályozható a kocák testtömeg-gyarapodása és zsírbeépítése, ugyanakkor a szoptatás alatti nagyobb takarmányfelvételre való képességet is előkészíthetjük, ami biztosítja a tejtermeléshez szükséges nagyobb energiabevitelt, ezzel segítve a szopós malacok gyarapodását.

NEM LAKNAK JÓL A VEMHES KOCÁK
A korlátozott takarmányfelvétel következtében azonban a vemhes kocák az egyes etetések között éhesek maradnak, nem alakul ki a jóllakottság érzése, ami arra sarkallja őket, hogy a kiadagolt koncentrált takarmány minél gyorsabb felvételét követően további táplálékkeresést folytassanak. Mesterséges körülmények között zárt tartásban, természetes táplálékszerzési lehetőségek hiányában a kocák a berendezési tárgyak (válaszfalak, padozat, etető berendezés) turkálása, nyalogatása, rágcsálása, üresrágási tevékenység, vagy az itató fölösleges manipulálása révén vezetik le táplálékkeresési motivációjukat, ami extra vízfogyasztáshoz, de akár rendellenes sztereotip viselkedési formák kialakulásához is vezethet, főleg idősebb kocák esetében. A vemheskocacsoportokban az agresszív megnyilvánulások növekedését is tapasztalták.