Nehéz évek után ismét reményteli a sertéságazat jelene és a jövőképe

Ma már Magyarországon is vannak olyan telepek, amik jó genetikával, technológiával, takarmánnyal 2,3-2,35 kg fajlagos takarmányfelhasználást tudnak produkálni – osztja meg velünk Simon Gyula, a Topigs Norsvin Közép-Európa Kft. ügyvezető igazgatója. Folyamatos a fejlődés, a komoly genetikával termelő cégeknél a kocánkénti 35-36 választott malac/év már megszokott, a napi súlygyarapodás pedig 1 kg körüli. Az ilyen hatékonyan termelni tudó telepek nem voltak veszteségesek a tavalyi évben sem, idén pedig nagyon kedvező helyzetben voltak.

Bár a magas takarmányvásárlások miatt a fedezetnövekedés még elmarad sok termelőnél, de a sertésár-emelkedés már a 3-4. negyedévben bevételnövekedést okozott, és kompenzálta a korábbi veszteségeket. Az idei év szinte minden sertéstartónak sikeresebb volt a tavalyinál. Ha most rögzíthetnénk a gazdasági helyzetet – a bevételt és a költségeket –, akkor talpra tudna állni az ágazat.

Európai viszonylatban Magyarországon jelenleg nagyon jók az árak, de ez ne tévesszen meg bennünket, hiszen nem lehet tartósan magasabb a hazai ár az európainál. A takarmányárak viszont igazodni fognak az európai és ukrán árakhoz – vélekedik Kiss György, a Magyar Fajtatiszta Sertést Tenyésztők Egyesületének elnöke.

Az elmúlt években a kis és közepes sertéstartók közül nagyon sokan felhagytak a termeléssel, és ez a tendencia rövid távon fel fog gyorsulni. Az életterük eltűnt, és a támogatási rendszer sem segíti őket kellőképpen. A beruházási támogatásokkal csak a nagy cégek élhettek, hiszen a kisebbeknek a bizonytalanság (uniós szabályozás, takarmányárak, sertésárak változásai) miatt nem tudják ilyen szinten elkötelezni magukat közép- és hosszú távra.

Mentőövet jelentett az idei év, de sokaknak későn jött, és már elkezdték a telep kiürítését, amit nem lehet visszafordítani.

Bóna Szabolcs szerint dicséret illeti a magyar sertéstartókat és az állategészségügyi rendszert, amiért az afrikai sertéspestis Magyarországon változatlanul „csak” vaddisznókban van jelen. Déli szomszédjainknál jelentős gazdasági és bizalmi károkat okoztak a kitörések. Ez intő jel, hogy a figyelmünk és állathigiéniai szigorunk nem lankadhat, egyben lehetőség is az egész termékpályának, hogy új piacokon jelenjen meg. Ezt ki kellene használni, lehetőleg nem a legegyszerűbb élőállat-exporttal, hanem valamilyen feldolgozott termékkel.

Fitos Gábor, a Magyarországi Sertéstenyésztők és Sertéstartók Szövetségének ügyvezető igazgatója megosztotta lapunkkal azt a szomorú hírt, miszerint a támogatások terén idén sem sikerült áttörést elérni. A Vidékfejlesztési Program állatjóléti támogatásai olyan irreális, teljesíthetetlen, szakmailag elfogadhatatlan követelményrendszert erőltetnének rá a sertéságazatra, amit nem lehet vállalni. Mivel nem sikerült brüsszeli jóváhagyást szerezni a sertéságazat állatjóléti támogatásaihoz, így az továbbra is nemzeti finanszírozásban marad.

A hazai kocaállomány negyedéves viszonylatban jelentős mértékben növekedett.

Óriási köszönettel tartozik az ágazat azoknak a termelő cégeknek, akik megvalósították a korábban elnyert beruházásaikat, látva a 2021/2022-es év eredményeit. Erőn felül, óriási terhet vállalva előre menekültek, megoldották a finanszírozási problémákat, a munkaerő és az építési kapacitások hiányát. Ennek az eredményét lassan érezhetjük, hiszen a korábban csökkenő állatállomány úgy tűnik, növekvő tendenciába vált át. A másik eredmény, hogy sokkal hatékonyabbá váltak a termelőtelepeink, ami a sertések ENAR-rendszerében is egyértelműen kimutatható. Ez a beruházásoknak, illetve a telepek állategészségügyi helyzetének javulásával magyarázható.

A teljes cikket a decemberi Magyar Állattenyésztők Lapjában olvashatják