A sertéstartás környezetterhelésének mérése

Az intenzív sertéstenyésztésben ma már gyakorlat a hőmérséklet, a páratartalom, a vízfogyasztás mérése, valamint az állatok egészségi állapotának, a takarmányok minőségének és táplálóanyag-tartalmának ellenőrzése, illetve a termelés teljesítményének a monitorozása.

Napjainkban egyre növekszik azoknak az eszközöknek a száma, amelyek képesek kiszámítani az állattenyésztés teljes környezeti lábnyomát. A Sustell™ egy olyan életciklus-elemzésen alapuló program, amely validált, kiptóbált számítási módszerekre (pl. PEF, IPCC) épül. Alkalmazásával az élőállat-termelés környezeti hatása és emissziója a takarmányozás, a tartástechnológia és a trágyakezelés oldaláról mérhető. A környezeti hatást 19 kategóriában fejezi ki, úgymint a klímaváltozás, a földhasználat, az erőforrás-felhasználás, az édesvíz és a talaj eutrofizációja, illetve a vízhiány. A szennyezőanyagok közül az ammónia (NH₃), a metán (CH₄), a dinitrogén-oxid (N₂O), a por (PM_2.5 és PM₁₀), a nitrogén-oxidok (NO₂) és a nem metán illékony szerves vegyületek (NMVOC) kibocsátását számítja.

Sertéshízlalás klímahatása

A sertéstartás környezeti lábnyomát elsőként a takarmányozásra fókuszálva, egy hazai gazdaság 2019. évi adatai alapján modellezték a szerzők. Három takarmányozási forgatókönyvet elemeztek a hízlalás klímaváltozásra gyakorolt hatásának megállapítására. Először az alkalmazott (kontroll) takarmányozási programra, ezt követően egy csökkentett nyersfehérje-tartalmú takarmányozásra, végül a VevoVitall®-al kiegészített kontroll takarmányozási programra.

A normál takarmányozás esetén a sertéshízlalás klímahatásához a takarmányadag (magában foglalva az alapanyagtermesztés és gyártási folyamatot) járult hozzá a legnagyobb mértékben (45%), ezt követte a tartástechnológiából eredő (35%) és a vásárolt malacokra (előállítása) számított (17%) kibocsátás (2. ábra). Arányát tekintve 3% alatt van együttesen a villamosenergia-, földgáz-, a gázolajfel és a vízfelhasználás környezeti hatása.

Fehérjecsökkentés és VevoVitall® hatás

A második forgatókönyv esetében a kiindulási értékhez képest a fehérjeszintet 4%-kal csökkentették a nevelő fázisban és 8%-kal a hízó II. fázisban a termelési eredmények szinten tartása mellett. Ennek eredményeként a hízlalás klímahatása CO₂-egyenértékben 4,74 kg-ról 4,61 kg-ra, vagyis 2,8%-kal mérséklődött élősúlyra vetítve. Fontos megjegyezni, hogy számos telep ma már ezt a csökkentett nyersfehérjeszintet alkalmazza a gyakorlatban.

A VevoVitall®-t tartalmazó harmadik forgatókönyv esetében az eredeti takarmányozási programot alkalmazták, amelynek nyersfehérje-tartalma a malacnevelés fázisban 17,2%, a hízó I-es fázisban 15,56% és a hízó II-es fázisban 14,98% volt. Az eredeti (kontroll) takarmányokban alkalmazott nyersfehérje-mennyiségekkel és a VevoVitall® használatával az állatok teljesítménye javult, a Sustell™ pedig a szénlábnyom 2,3%-os csökkenését mutatta: 4,74 kg CO₂eq/kg-róll 4,63 kg CO₂eq/kg-ra.

Hízósertés-előállítás ammónia-kibocsátása

Az ammónia-emisszió az üvegházhatású gázok kibocsátásánál sokkal kevesebb figyelmet kap, pedig ennek a légszennyező anyagnak a nyomon követése és csökkentése fontos az intenzív sertéstartó gazdaságokban. Az intenzív állattartók telepeken az ammóniakibocsátás-csökkentés elsőszűmú eszküze a nyersfehérje-csökkentést és a VevoVitall® takarmánykiegészítő alkalmazását.

A Sustell™ számítása szerint az eredeti takarmányozási programhoz képest a VevoVitall®-t tartalmazó takarmány alkalmazásával a trágya tárolásából és előkezeléséből származó ammóniaszint jelentősen, 1,29 kg-ról 0,8 kg-ra esik, amely több mint 38%-os csökkenést jelent. Ezzel szemben a szintén hatékony ammóniakibocsátás-csökkentési technikaként ismert, csökkentett fehérjetartalmú takarmány etetése esetünkben 22,5%-kal kevesebb ammónia-kibocsátást eredményezett az eredeti (kontroll) takarmányozási programhoz viszonyítva (5. táblázat).

Bővebben erről a témáról a Magyar Állattenyésztők Lapja decemberi számában olvashatnak.